A motoros naplója

Bizonyára mindenkinek megfordul a fejében, hogy milyen jó lenne, egyszer, csak úgy elindulni valamerre az ismeretlenbe. Legalábbis nekem elég sűrűn, csak sajnos az élet adta lehetőségek nagyobb börtönbe zárják az embert, mint gondolja. Viszont vannak olyan médiumok, amelyeken keresztül, igaz csak pár percig-óráig átélhetjük ezt az érzést, amely egyszer talán valósággá válik.
Nem a minap történt először, de megnéztem A motoros naplója című filmet. A film a fiatal Ernesto Guevara, és barátja, Alberto Granada egy kalandos utazásáról szól, egy olyan útról, amelyre a szíve mélyén mindenki vágyik. Felemelő érzés, kiváló gondolatok, és bármily meglepő semmi olyan félrelépés, amelyet a politika ingoványos talaja okozhatna, lévén szó egy történelmi kultfiguráról. Jó film, jó érzés. A kérdés csak az, hogy végre mikor pattanhatok fel az én Norton 500-ra, és utazhatom körbe, akár csak a Kárpátok alkotta medencét. Vajon ennyire megváltozott volna azóta a világ, vagy csak mi vagyunk gyávábbak?

V.